A Gilles Roux method
Avagy a legismertebb LBL és a „leggyorsabb” nem-LBL profi rendszerek összehasonlítása.
Elsőnek leszögezném, hogy nincs olyan hogy legjobb rendszer. Vannak jók, vannak gyorsak, vannak rövidek, vannak egyszerűek, vannak érdekesek, de olyan, hogy legjobb, nem létezik, mindegyiknek megvan a maga hátránya, ami miatt esetleg sokat fogunk szitkozódni (főleg a bemagoláskor, amikor még nagyon nem ismerjük az adott rendszert). Ilyen előny – olyan hátrány, kinek mit részesít előnyben? Több algoritmus vagy kevesebb lépés? Egyszerűbb vagy rövidebb? Régibb vagy lehetőségekben gazdag? Mindenki maga döntse el, melyiket részesíti előnyben, melyiket gyakorolja be, melyikre szenteli a legtöbb időt. Vannak statisztikailag gyorsabbak (lásd hivatalos és nem hivatalos rekordok, www.speedcubing.com), de mi van, ha jön valaki Esőember-szerű speedcuber, aki egy eddig lassúnak vélt módszerrel lealáz mindenkit? (Ezért is van a „leggyorsabb” szó idézőjelben.)
És mi van ha nekem se a Fridrich, se a Roux nem tetszik? Inkább választom a Petrust, a Ryen Heise, a Waterman methodot? Vagy kiötlök egy sajátot? Rengeteg módszer van, ennek iszonyat sok alváltozata, ezeknek hibrid változata, és még ezeket is mindenki másképp csinálja, szóval nincs két egyforma ember, aki mindig ugyanúgy rakna egy ugyanúgy összekevert kockát.
Itt igyekszem összefoglalni a két rendszer legfontosabb előnyeit és hátrányait, hogy netán ezek között hezitálnánk, könnyebb legyen a döntés. (Vagy épp nehezebb?) Azonban nem kell mindent halálkomolyan venni: az itt leírtak nem törvények, csak a (többnyire) saját tapasztalataim.
Bár más technikán alapulnak, szerintem tekinthetjük őket egy súlycsoportúaknak. Noha a Fridrichet kevésbé ismerem, igyekszem pártatlan lenni.
Fridrich method
Erőssége az algoritmusaiban rejlik. Az alapötlet rendkívül egyszerű: építs egy keresztet pár lépésből, ezután rakd ki az F2L-t algortitmussal, majd az OLL-t is, és a PLL-t is. Az algoritmusok előnye, hogy gyorsan felismerhetőek, és gyorsan végrehajthatóak (akár 4 fordítás/másodperc alatt, vagy gyorsabban is).
Szintén mellette szól, hogy a rendszer régibb (’80-as évek), tehát kidolgozottabb. Azaz nagyon sok helyen nagyon sok algoritmus van, ráadásul ezek optimalizáltak (sebességre). Sok helyről tudunk válogatni, vannak videók is az egyes algortimusok végrehajtásához.
Másik óriási előnye, hogy a kidolgozottsága révén nagyon sok továbbfejlesztett változata van, pl. az egyszerű Fridrich bővítményei: pseudoF2L, eXtendedCross, illetve a bonyolultabb, Fridrichen alapuló rendszerek, mint pl. a VH, ZB. Ezek betanulásával (amihez rengeteg idő és türelem kell) gyorsabbak lehetünk.
Könnyen megérthető a Fridrich, ha a kezdő rendszerünk is LBL volt.
Könnyen elérhető a teljes színsemlegesség. (Ebben az esetben 6féleképpen kezdhetünk)
A speedcuberek nagy része ezt a módszert használja. (10 speedcuberből 9 ezt ajánlja J.)
Hátránya, hogy elsőre meghökkentően sok, több mint száz algoritmust kell betanulni úgy, hogy közel 2 másodperc alatt végrehajtsuk bármelyiket, akár álmunkból felriasztva is. (F2L: 41, OLL: 57, PLL: 21, összesen 119.)
Legtöbb algoritmust igénylő változata, a ZB method pl. 300 algoritmust igényel, amiket viszont tükrözni vagy invertálni is kell, mindennel együtt 797 algoritmusból áll.
Mivel az algoritmusok miatt a kirakás során a korábban felépített részt mindig felbontja / újra összerakja, így nem épp a legkevesebb lépésszámúnak tekinthető rendszer.
Roux method
Erőssége a kevés lépésszámú blokképítésen (első rész), a kevés algoritmuson, és az STM-ben számított rövid lépésszámban (második rész) alapul.
Alapötlete két párhuzamos blokk, 4 sarok algoritmusos kirakása és a maradék rész, ami szintén nem bonyolult.
Új rendszer (2003-as), azaz még sok kiaknázatlan lehetőséget rejt magában, még nagyon sok részét lehetne optimalizálni.
Az M-en alapuló fingertrickseket alkalmazva a második része hiába számít több lépésnek HTM-ben, csaknem ugyanolyan gyors lehet, mint ha csak egy forgatásnak számítana (vagy inkább másfél).
Kevés algoritmus kell hozzá: az alapkirakás esetén a 42 CMLL, ha kiegészítjük, hozzájöhet még néhány egyszerű blokképítési algo, 6E4C-s optimalizálási tábla néhány esete, de még így is kevesebb algoritmust kell bemagolni.
Hátránya, hogy az első fele leginkább intuitív kirakás, elsőre amolyan „ahogy esik úgy puffan”, és a blokképítést nem ismerő kezdőknek kicsit szokatlan. Az első feléhez nagyon sokat kell gyakorolni, míg kevés gondolkodás után azonnal tudjuk, mit kell forgatni, nincs ismertetve hozzá sok algoritmus (túlságosan sok eset).
Nem könnyű begyakorolni az M-es fingertreickseket.
Új rendszer, gyakorlatilag nincs is alváltozata, így ha elérünk a határához, nem igazán tudunk merre továbbfejlődni. Esetleg más, hasonló rendszerrel való hibrid keverésével.
A teljes színsemlegesség csaknem lehetetlen (24 féle kezdés!), és a részleges is elég nehéz.
Egyéb:
A 15 másodperc tanulmányozás alatt Fridrich kereszt 4 élét nem nehéz benézni, ez már 10 másodperc alatt is lehetséges. A Roux-féle bal blokkot viszont nem könnyű: 5 elemet kell benézni, és ezek nem is egyenrangúak (2 sarok, 3 él). Ugyanez viszont előny is lehet: a 15 másodpercet hatékonyabban használhatjuk ki.
Profi szinten az F2L 8-9 másodperc, az F2B 7-8.
A Fridrichhez sokkal fontosabb, hogy jól forgó, laza kockánk legyen. A Rouxnál elég, ha az M-eket megtudjuk csinálni gyorsan, (na meg a CMLL-eket), mivel az első felében nem fogjuk agyonhajtani a kockát.
A fentiek tükrében remélem mindenki el tudja dönteni, melyik rendszer áll közelebb hozzá. (Vagy egyik sem.)
Persze semmi ne tartson vissza, ha netán mindkettőt meg akarjuk tanulni…
3. lépés: CMLL
CMLL gyorsfelismerési rendszer
4. lépés: 6E4C