Vakon kirakás:
élmemorizációs módszerek

                   Bevezetés

 Az alábbi cikkben a 3x3x3-as kocka éleinek különböző vakon kirakási memorizációs technikáiról lesz szó. A lista korántsem teljes, és az itt leírt módszereknek is temérdek alfaja létezik, hiszen mindenki a saját szájíze szerint módosítja a módszereket attól függően, neki hogyan kényelmesebb.

 Az itt leírt módszerek mindegyike egyesével veszi sorra az éleket (lásd TLY illetve M2/R2 kirakások), méghozzá orientációval együtt. Ha ettől jelentősen eltér a kirakási szisztémánk, ahhoz természetesen más memorizációs technikák kellenek.

 A módszerek elsősorban egyetlen kocka memorizálására alkalmasak; ettől függetlenül egy-kettő (ha nem is mindegyik) módszer hatékonyan átültethető több kocka vakon kirakására (multi blindfold).

 A táblázatok természetesen csak irányadóak, hogy lássuk a technika mögött húzódó elgondolást. Természetesen jobban járunk, ha magunk próbáljuk meg feltölteni a kiválasztott táblázatot.

 A cikk végén bemutatok néhány példakeverést, mindegyik esetben leírom, mit is kell memorizálni az egyes módszerek szerint.

 Megjegyzés: az itt taglalt módszerek egyikével sem találkoztam részletesen kidolgozva, legfeljebb említés szintjén; ezért az elnevezések jogát fenntartom.

 A színszó-módszert Stefan Pochmannál láttam először. Köszönet Vincze01-nek a kidolgozott táblázatért.

 A szám-módszert Shotaro Makisuminál láttam először, de ott orientáció nélkül.

 Köszönet Pitzunak a Volapük-módszer alapötletéért.

 A zenehang-módszer ötletforrása ismeretlen.

 A továbbiakban a kocka színeinek jelölése:

fehér = F

sárga = S

narancs = N

piros = P

zöld = Z

kék = K

A kocka színezése standard:

·        Ellentétes színek: F-S, N-P, Z-K.

·        A színezés körüljárási iránya óramutató szerint: F-Z-N.

                   Írtszó-módszer

 Lényege, hogy a színek írott alakja szerint társít az élekhez valamilyen szót. Minden egyes él kettő darab színt, tehát kettő betűt jelent. Az élhez rendelt szó ez alapján olyan, ami ezt a két betűt tartalmazza az adott sorrendben; lehetőleg úgy, hogy a szó két kulcsbetűje az első illetve harmadik (második, negyedik) helyen legyen.

 Tehát az egyes éleknek például az alábbi szavakat feleltethetjük meg:

 A szavak természetesen tetszőlegesen ragozhatók, toldalékolhatók. Érdemes négy szavanként egy kerek mondatba foglalni őket. Hogy a mondat több értelemmel bírjon, lehet további szavakat is belevinni, természetesen olyanokat, amiket nem tévesztünk össze valamilyen színpárt kódolt szóval.

 Szakadásnál valahogy jegyezzük meg, kivel cseréltünk, mondjuk vizuálisan, és iktassunk be egy ezt kódoló extra szót (hogy tudjuk, szakadás van, cserélni kell). Erre jó lehet például valamilyen mutatószó, egy egyszerű X betű, vagy az adott él valamilyen szisztéma szerinti sorszáma.

                   Bővített írtszó-módszer

 Tapasztalatom szerint az előbb ecsetelt módszer egyik hátránya, hogy az ember hajlamos ösztönösen felcserélni egy mondaton belül a szavak sorrendjét, ha úgy kényelmesebb. Ezért most minden szóra pontosan (illetve legalább) négy szót fogunk megalkotni, egy személynevet (vagy személyt), egy igét (cselekvést), egy tulajdonságot kifejező szót és egy tárgy nevét. Amikor négy szavanként mondatot alkotunk, mindig "valaki csinál valamilyen valamit" típusú mondatokat alkotunk, és hogy egy élre melyik őt kódoló szót használjuk, az attól függ, hányadik helyen áll a mondatban.

Egy lehetséges táblázat:

 A szakadást itt is valamilyen extra szóval jelöljük, például "ő" (valaki), "izél" (csinál), "ilyen" (valamilyen), "izét" (valamit).

 Természetesen a "valaki csinál valamilyen valamit" típusú mondatot átszerkeszthetjük másra is, például "valaki csinál valamit valahol" típusúra, ekkor természetesen helyszínek neveit célszerű kitalálni az egyes élekre.

                   Színszó-módszer

 A módszer teljesen hasonló az előzőhöz, csak az élekre nem az írott alak szerint keresünk szavakat, hanem színek szerint, tehát a szó maga egy olyan színű tárgyat jelöl, ami az élt magát reprezentálja.

 Egy lehetséges táblázat:

 Mivel a szavak többsége főnév, nem mondatokat jegyzünk meg, hanem szituációkat különböző helyszíneket, körülmények közt. Akár úgy is tekinthetjük, mintha festményeket nézegetnék, vagy tájat, ahol egy-egy környezetben négy dolog fordul elő (négy szó, négy él). Hogy ne zavarodjunk bele a sorrendbe, célszerű a tárgyakat mondjuk balról jobbra elhelyezni a képzeletbeli képeken.

 Szakadást természetesen hasonlóan lehet kezelni, mint az írtszó-módszerben. 

A fentiek mintájára természetesen készíthető bővített színszó-módszer is; ennek kidolgozását az olvasóra bízom. Ebben az esetben például csoportosított szavak alkotása az előnyös, mondjuk „természeti tárgy”, „otthoni tárgy”, „iskolai tárgy”, „munkahelyi tárgy”.

 Megjegyzem, hogy a két módszer (írtszó és színszó) alapvetően ugyanaz, sőt elvileg teljesen véletlenszerű szavakat is rendelhetünk az egyes élekhez, hiszen ha a módszert már betanultuk, mindegy, hogy az egyes élekre milyen szó ugrik be a fejünkbe automatikusan, illetve kirakáskor fordítva, melyik szóhoz tudjuk azonnal a neki megfelelő élt társítani. A módszer inkább a tanulási fázisban nyújt támpontot, hiszen ezzel a felfogással kis gondolkodással rögtönözni is tudunk új szavakat vakon kirakás közben. A másik különbség, hogy az egyikben inkább cselekvő szituációt, a másikban állóképek sorozatát kell elképzelnünk.

                   Szám-módszer

 Minden élhez egy számot rendelünk. Hatékony, ha a számokat könnyebben jegyezzük meg, mint a szavakat. Két lehetőségünk van: vagy besorszámozzuk az összes esetet (1-től 24-ig), vagy csak 12-ig (esetleg hexadecimális számrendszert használva, hogy ne keverjük például az 1 2-t a 12-vel), és valami egyéb karakterrel jelöljük az orientációt. Pár ötlet: hangsúlyosabb jelölés, aposztróf, betű, római szám vagy angol nyelvre váltás.

 Néhány javaslat a táblázatra:

 A szakadás helyére egyszerűen azt a számot tesszük be, amivel cserélnénk. Itt is célszerű négyesével tagolni a számokat.

                   Volapük-módszer

 A módszer elnevezése a volapük nyelvre utal, ami az első jelentősebb mesterségesen konstruált nyelv volt. Ebben a módszerben is mesterséges, értelem nélküli szavakat fogunk kreálni, ám egy szó akár 3-4 élt is kódolhat, ennél fogva körülbelül 3 szó elég is az összes él memorizálásához. A módszer itt nem a szavak értelmére illetve azok jelentésére összpontosít, hanem maguknak a szavaknak a dallamára, hangzására – egész pontosan a betűire.

 A módszer alapelve az, hogy mind a hat előforduló színhez több hangzót fogunk rendelni. Ezek vegyesen lesznek magánhangzók és mássalhangzók. Egy él egy színpár, tehát két szín: az elsőt általában mássalhangzóval, a másodikat magánhangzóval jelöljük, így egy él gyakorlatilag egy szótag lesz. Három-négy élből tehát egy három-négy szótagú mesterséges szót alkotunk.

 Mivel magánhangzóból nincs túl sok, így azok kiosztása nem okoz nagy fejtörést. Legyen például az alábbi:

fehér = E

sárga = Á

narancs = A

piros = I, Í

zöld = O, Ó, Ö, Ő

kék = É, U, Ú, Ü, Ű

 Ehhez csak annyi megjegyzésem lenne, hogy a rövid-hosszú magánhangzókat (például az I-Í) célszerű ugyanahhoz a színhez rendelni, hiszen hangzásra ugyanazok, csak a hosszuk más, emiatt ha más színt jelölnének, könnyen összekeverhetnénk őket.

 Az O és az Ö elvileg jelölhetne különböző színt is, de én mindkettőt a zöldhöz vettem.

Az U és az Ü mint "kimaradt" magánhangzókat mindegy, melyik színhez rendeljük, én a kékhez vettem őket, hogy összhangban legyen a zölddel. De itt is az U és az Ü is mehetne különböző színekhez.

 A mássalhangzók már kicsit problémásabbak, mert hatnál jóval több van belőlük. Fontos, hogy két különböző szín ne kapjon hasonló hangzót, nehogy összetévesszük őket. Úgyhogy elemezzük először a mássalhangzókat!

Mássalhangzók képzése

  Az egy cellában lévő elemeket ugyanúgy képezzük (legfeljebb abban különböznek, hogy zöngések-zöngétlenek), ezért azokat célszerű egy színhez rendelni. Például a G és a K hang hasonló, ezért ne jelöljenek különböző színeket!

 Nem feltétlen kell kiosztani az összes hangzót, én nem is tettem meg, de aki úgy érzi, úgy előnyösebb, mert változatosabb szavakat tud konstruálni, ne fogja vissza magát.

 Ez alapján a javaslatom az alábbi:

fehér = F, V

sárga = S, ZS

narancs = N, CS

piros = P, B

zöld = Z, SZ, L

kék = K, G

 Szakadást is jelölhetjük ilyen szótaggal, például úgy, hogy a mássalhangzó legyen T vagy D (vagy bármi más "egyéb", nem kiosztott hangzó), a magánhangzó pedig ugyanaz, mint ami az előtte vagy mögötte álló szótagban szerepelt, mert tapasztalatatom szerint az azonos (közel azonos) magánhangzóból álló hosszabb szavakat könnyebb megjegyezni.

 Tehát a teljes éltábla így néz ki:

 Memorizáláskor úgy válasszuk ki a szótagot, hogy a kapott "szó" dallamos, jól csengő, könnyen megjegyezhető legyen! Könnyítésként betehetünk hangzókettőzést vagy toldalék hangzókat egy-egy szótaghoz.

 Megjegyzés: maga a „volapük” szó is dekódolható, mégpedig FZ ZN PK élhármasként. :)

                   Kötél-módszer

 Ez a módszer már nem szavakra, hanem tiszta vizualizációra épül. A módszer lényege, hogy ahogy haladunk az éleken, egy képzeletbeli kötelet húzunk végig a kocka élei mentén, mintha ráfeszítenénk azt az egyes matricákra. A kötél helyzete, csavarása, fordulatai jelzik az élek sorrendjét.

 Egy példa:

 
Kötél-módszer: példa négy él memorizációjára

 A kötelek egyes csomópontjai az élek megfelelő matricája.

 Célszerű körülbelül négyesével csoportosítani a köteleket, vagyis egy kötél csak 3-4 élt érintsen, utána kezdjünk egy új kötelet! Ha a kötél nagyon megcsavarodna, nagyot ugrana vagy egyszerűen "csúnyán fog állni", akkor is célszerű új kötélbe kezdeni. A slotra nem kell csomópontot rakni, kezdjük a rá következő éllel.

 Ügyeljünk arra, hogy a kötelek irányítottak (permutáció), valamint nem mindegy, hogy az adott él melyik oldalához rögzítettek (orientáció). Ezen kívül ha több kötelünk van, tegyünk közöttük sorrendbeli különbséget!

 Ezzel a módszerrel a szakadást nem kell külön kezelni, az egyszerűen csak egy új csomópont lesz.

                   Ujj-módszer

 Részben vizuális, részben az úgynevezett "izommemórián" alapszik, azaz ilyenkor az agy azt jegyzi meg, hogy a kéz ujjainak a helyzete (az izmok) hogyan állnak. Az algoritmusok gyors végrehajtása is ezen az elven működik, vagyis egy idő után már nem úgy idézünk fel egy algoritmust, hogy nézzük, mi hova fordul, hanem egyszerűen "tudjuk, hogyan kell mozgatni az ujjakat".

 Az ujj-módszer esetén gyakorlatilag nem csinálunk mást, minthogy végigbökdössük az éleket. Célszerű négyesével sorban kijelölni az éleket, az elsőt a hüvelykujjal, a másodikat a mutatóujjal, a harmadikat a középső ujjal, a negyediket a gyűrűsujjal, majd az ötödiket előröl ismét a hüvelykujjal, és így tovább. Memorizáláskor azt jegyezzük meg, hogyan áll a kézfej, hol nyugszanak az ujjak.

 Megjegyzem, ez a módszer inkább kísérő módszer szokott lenni, vagyis más memorizációs módszerrel együtt használják, könnyítés gyanánt. A legtöbb vakon kirakó akarva-akaratlanul magától alkalmazni kezdi, hiszen a módszer gyakorlatilag "adja magát".

                   Zenehang-módszer

 Az egyes élekhez itt hangokat rendelünk, és az így kialakult dallamot jegyezzük meg. Ehhez a módszerhez fejlett zenei érzék kell, illetve szinte már követelmény az abszolút hallás.

 Egy lehetséges kidolgozása a módszernek, ha a 12 élhez zenei hangmagasságot rendelünk (C, D, E, F, G, A, H és különböző variánsai), méghozzá úgy, hogy a mélyebb hangok a kocka alsó részein lévő éleket, a magasabb hangok a kocka felső részein lévő éleket jelzik. Az orientáció jelölésére is több lehetőségünk van: módosítójelet (# vagy b) teszünk vagy nem teszünk, vagy mondjuk felesre illetve negyedesre ütemezzük a hangot. Lehet úgy is (lásd táblázat), hogy módosítójellel együtt az összes hangot kiosztjuk egy adott tartományban.

 A szakadást jelölheti a szünetjel, de beiktathatjuk a cserélendő él helyének a hangját is.

 Két lehetséges táblázat (a középső ugyanaz, mint az első, csak gitártabulatúra jelöléssel):

 Itt is célszerű néhány elemenként "új kottát" kezdeni.

                   Duplaszó-módszer

 Hasonló az írtszó illetve színszó-módszerhez, azzal a különbséggel, hogy nem egy, hanem két élt kódolunk egy szóval. Természetesen így a táblázat extrém hosszú, több száz soros lesz (minden lehetséges élpárra egy külön szó), előnye viszont, hogy feleannyit kell memorizálni az élekhez – körülbelül hat szót!

 Teljes, kidolgozott táblázatom sajnos nincs (és nincs türelmem konstruálni egyet), ezt az olvasóra bízom, de azért jó ha tudjuk, hogy ilyen módszer is van.

                   Összefoglalás

 Megpróbáltam megbecsülni, hogy az egyes módszerek mennyire lehetnek gyorsak, hatékonyak, illetve mik lehetnek az előnyök, hátrányok. Természetesen ez szigorúan szubjektív.

·        Írtszó-módszer: egyszerű, könnyen megtanulható, mondhatni alap. Kezdőknek ideális, hiszen ha el is felejtettük, milyen élt kódolt egy szó, tudjuk rekonstruálni a betűkből, vagy fordítva: memorizálás közben tudunk rögtönözni új szavakat. Hátránya, hogy kicsit "hosszú" a memorizációs sor: kb. 12 szó, négyesével taglalva három egész mondat.

·        Bővített írtszó-módszer: kiküszöböli az írtszó-módszer egyik hátrányát, így a mondatok szépek, kerek egészek lesznek, egy könnyen megjegyezhető történetté állnak össze. Sajnos így is ugyanolyan hosszú a memorizációs sor, illetve a táblázat mérete is nagyobb, amit meg kell tanulni.

·        Színszó-módszer: vizuális látásúak előnyben, sajnos azonban csak tárgyakkal operál, hiszen azoknak vannak színei, így kicsit „sok mindent” kell elképzelni.

·        Szám-módszer: csak ha nagyon szeretjük a számokat, és könnyen meg tudjuk jegyezni őket; egyébként elég száraz. Multi blindfoldra sem a legalkalmasabb.

·        Volapük-módszer: könnyen elsajátítható, villámmemorizálásra nagyon jó módszer. Akkor válasszuk ezt, ha a szavak hangzása, dallama marad meg bennünk a leginkább. Multi blindfoldnál nagyon gyorsan csökken a hatékonysága, hacsak nem tudjuk rögtönözve értelmessé formálni a szavakat (ekkor inkább kettő, legfeljebb három szótagból építsünk szavakat). Ha erre képesek vagyunk, ez az egyik leghatékonyabb módszer, hiszen a duplaszó módszer előnyét használjuk annak hátránya (a nagy táblázat) nélkül. Viszont kreatívnak kell lenni memorizáláskor.

·        Kötél-módszer: talán az egyik leggyorsabb, hiszen pusztán vizualizáció alapú. Hátránya, hogy az ember kicsit „belegabalyodhat”. :) Multi blindfoldnál is inkább kisegítő módszernek használjuk.

·        Ujj-módszer: önmagában nem túl hatékony, kiegészítésként azonban szinte kötelező. Ha nem is használjuk mind a négy ujjunkat, egy-kettőt mindenképp!

·        Zenehang-módszer: csakis fejlett zenei érzékűeknek! Ha fejben is tudunk kottát szerkeszteni, egy kockához illetve multi blindfoldhoz is hatékony.

·        Duplaszó-módszer: igen előnyös, főleg több kockára – csak az a több száz soros tábla ne lenne…

 A vizuális memorizáció az egyik leggyorsabb; ezért ha lehetséges, néhány élt (ha nem is az összeset) memorizáljunk így! Egy jó hibrid módszer lehet például, ha az első 6-8 élt Volapük-módszerrel memorizáljuk, a többit kötél-módszerrel, és végig a memorizáció közben használjuk az ujj-módszert.

                   Példák

 Három véletlenszerű példán bemutatom mindegyik módszer memorizációs sorát. Ahol szükséges, tettem megjegyzést az adott módszerhez.

 Keverésnél úgy tartottam, hogy felül fehér, elöl zöld, de kirakásnál úgy tartom, hogy felül fehér, elöl narancs. Ezt a keverő algoritmus végén jeleztem egy y'-val.

 Memorizációnál az élek felsorolását M2 szerint az alsó-elülső éllel kezdem. Ha szakadás van, szögletes zárójelben, angol rövidítéssel jelzem, melyik éllel kezdek új kört, például [FL] = front-left, vagyis az elülső-bal élt viszem a slotba. Ha egy él már a helyén van, de meg kell forgatni, ezt zárójelben az él színével és egy + jellel jelzem. Memorizálásnál ez az egyes módszereket nem érinti, az ilyen eseteket egyszerűen csak megjegyezzük.

 Az ujj-módszert nem ecsetelem, egyszerűen rakosgassuk az ujjainkat. :) A duplaszó-módszert is kihagytam, táblázat híján, de remélem, mindenki el tudja képzelni.

 A számmódszernél és a zenehang-módszernél az első oszlop szerinti megvalósítást alkalmaztam. A zenehang-módszernél odaírtam a tabulatúrás jelölést is. Megjegyzem, igen érdekes volt legitározni őket. :)

                        1. példa

 Keverés: B L' R F' D' U2 R2 D2 R F L B' F L B' F2 D B2 F2 D U' L R' F U' (y')

Élek:

FN FP SZ [RF] SP ZF NZ [BR] SK PZ [FL] FK NK (KP+)

 Megjegyzés:

Nehéz eset, három szakadás is van. Sokkal könnyebb, ha megjegyezzük valamilyen módszerrel az elejét NZ-ig, és utána csak annyit, hogy kell egy SK↔PZ és egy FK↔NZ csere – ezzel felére csökken a módszerrel megjegyzendő elemek száma. De most gyakorlásképp kiírtam a teljes memorizációs sort.

Parity-s keverés.

 Írtszó módszer:

Fanyalog a flipper szívének ez. A síp zafíros nézője ő. A sok pez így fukar. Nők.

 Bővített írtszó-módszer:

A főnök felpofoz egy szilárd izét. Superman zaftosít egy nézelődő izét. A skót elpazarol egy ilyen fakanalat. Inka.

 Színszó-módszer:

Egy narancstégla Jamaicában valamin. Banánréteken répák valahogy. A csillagos éj rózsája valamilyen tóban egy cápával.

 Szám-módszer:

(5 1 19 12)(17 4 11 9)(23 9 13 7 13)

 Volapük-módszer:

FAFISOTO SILENÖTÖ SÉPOTOFÉ NU

 Kötél-módszer:

Zenehang-módszer:

G' H' F C'        G G'# C'# D'#             C# D'# H F' H

e3 e7 D3 H1    G0 e4 H2 H4              A4 H4 H0 e1 H0 (gitártabulatúra)

(Elég komor dallam, kicsit csapongó.)

                   2. példa

 Keverés: B' F R D2 L' R' D U L R' F' U B2 U' B F2 D' R B2 F U2 R F' R' B' (y')

Élek:

KN PZ ZN FK [UB] SP KP SK ZS FZ FN PF

 Megjegyzés:

Átlagos, egyik él sincs a helyén, és van egy darab szakadás.

Nem parity-s keverés.

 Írtszó-módszer:

Konok pózban zenél a fakír. Ez a síp kopog a sakktáblán. A zsebembe fizetnek fontos puffokat.

 Bővített írtszó-módszer:

A kan elpazarol egy zendülő fakanalat. Ő elsápaszt egy kopogó süketet. Zsanett megfűz egy fanyar puffot.

 Színszó-módszer:

A naplemente rózsája és egy répa a tóban. Valamilyen banán a tüzijáték fényében, a csillagos éj alatt. A fűben a Fradipályán narancs és vér.

 Szám-módszer:

(14 9 12 7)(1 17 16 23)(20 3 5 2)

 Volapük-módszer:

KAPOLAFÉK TISIKÍSÉR LÁTFŐFAPEZ

(Bár szótagvégi mássalhangzóval megtoldva még relatíve értelmes részekből áll.)

 Kötél-módszer:

Zenehang-módszer:

A# D'# C' F'    H' G G# C#     E A' G' A'#

G3 H4 H1 e1   e7 G0 G1 A4   D2 e5 e3 e6 (gitártabulatúra)

(Vidám dallam az elején, kicsit borongós véggel.)

                   3. példa

 Keverés: F2 U' L' F2 L' R' D2 B F U2 F D' U' F' L2 R D' U' L' U2 R' D2 U' F' R' (y')

Élek:

PZ FK SK NF ZF PF [RF] SP KN ZN (KP+)

 Megjegyzés:

Szintén átlagosnak mondható, talán egy kicsit kellemesebb fajta. Szakadás van, de egy él a helyén van jól (SZ), egy meg fordítva (KP).

Nem parity-s keverés.

 Írtszó-módszer:

Pazar fák sikoltanak a nefelejcsek előtt. Zafírkő puffan ezen sopánkodva. Kanyar zeng.

 Bővített írtszó-módszer:

Pázmány Péter lefékez sok naftát. Zafira lepuffant egy ilyen stoppert. A kan zenél.

 Színszó-módszer:

Rózsa a tóban a csillagos éj alatt egy kukásautóval. A réten vérbe borult romlott banán. Naplemente répával.

 Szám-módszer:

(9 7 23 6)(4 2 12 17)(14 12)

 Volapük-módszer:

PÖFÉSÉNEK LEPETESIK KALAP

(Pár szótagvégi mássalhangzó beiktatásával egész kellemes.)

 Kötél-módszer:

Zenehang-módszer:

D'# F' C# F'#  G'# A'# C' G    A# C'

H4 e1 A4 e2    e4 e6 H1 G0    G3 H1 (gitártabulatúra)

(Megfelelő tempóban lejátszva nem is olyan rossz.)

                   Végszó a sarkokról

 Bár ezek a technikák elsősorban élekre lettek kifejlesztve, könnyen átültethetőek a sarkokra is. A szám-módszer, a kötél módszer és az ujj-módszer átültetése evidens, még talán a zenehang-módszer is. De mi a helyzet a többi technikával?

 Az világos, hogy egy sarkot egyértelműen jelöl három szín – de egyértelműen jelölhet két szín is, ha figyelembe vesszük, hogy a színek sorrendjét a sarkokon mindig óramutató szerint nézzük. Ennél fogva például az FP színpár egyértelműen megfelel FPZ saroknak, hiszen ez az egyetlen olyan sarok, ahol óramutató szerint jön F és P egymás után (FPK sarkon óramutatóval ellentétes irányban jönnek, tehát az valójában PF-ként kódolható).

 Tulajdonképpen:

 FPZ = FP = PZ = ZF

FZN = FZ = ZN = NF

FNK = FN = NK = KF

FKP = FK = KP = PF

SZP = SZ = ZP = PS

SNZ = SN = NZ = ZS

SKN = SK = KN = NS

SPK = SP = PK = KS

 Figyeljük meg, hogy ezzel felsoroltuk mind a 24 lehetséges élhelyzetet! A módszerek átültetése a sarkokra innentől adja magát.

Jó gyakorlást, sikeres vakon kirakást, és persze popmentes lucky case-t!

Renslay

2010. március